Az ébredés fáj? - 1. fejezet

   Itt az első fejezet. Jó olvasást! 

    Mint eddig is oly sokszor az ágyamon feküdtem, lehunytam a szemem és hagytam, hogy az álomvilág magába szippantson. Most azonban nem láttam semmit. Csalódottan nyitottam ki a szemem, de valami nem stimmelt. Behunytam, majd újra kinyitottam, de az elém táruló kép mit sem változott. Egy zöld topban és farmerszoknyában ültem egy erdő közepén. Amikor körbenéztem egy hatalmas valami közeledett felém. Annyira megijedtem, annyira hevesen lüktettek az erek a nyakamban, hogy elájultam.
   Amikor magamhoz tértem egy szobában feküdtem és az ágy mellett egy sebzett arcú lány ült. Észrevette, hogy magamhoz tértem és rám mosolygott.
  - Szia, Emily vagyok! Hogy vagy?
  - Őszintén? Összezavarodva.
  - Miért?
  - Nem tudom, hol vagyok, de még csak azt sem, hogy mit keresek itt.
  - Ha mond neked valamit a La Push-i rezervátumban vagy.
  - Washington államban, Forks mellett?
  - Igen.
  - Te az az Emily vagy?
  - Melyik?
  - Aki a vérfarkasok alfájának, Sam Uley-nak a menyasszonya.
  - Ki vagy te és honnan tudsz erről? - jött a kérdés az ajtóban álló férfitól.
  - Elena Ternovan vagyok, és hogy honnan tudom?Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy egy könyvben olvastam?
  - Milyen könyvben?
  - Alkonyat a címe. Te ugye Sam Uley vagy?
  - Igen. Mit tudsz még?
  - Miről?
  - Például a vérfarkasokról.
  - Védelmezőknek nevezitek magatokat. Az őseitekről úgy tartjátok, hogy farkasok voltak. Egy főellenségetek van, a vámpírok.
  - Te nem vagy az?
  - Éreznéd az illatomon, ráadásul a látványodtól nem elájultam volna, hanem rád támadok.
  - Van benne logika.
  - Emily, én akkor sem bízok benne!
  - Sam Uley! Mit tehetne ellened? Elena csak egy lány, érted?
  - értem.
  - Elena, nem vagy éhes?
  - Egy kicsit, de ne fáradj miattam.
  - Ugyan! Sam beszélgessetek, de ne légy durva. Nézz a szemébe, igazán nem érti, hogy mi történik. Elena, omlett jó lesz?
  - Igen, de nekem két tojás bőven elég lesz.
  - Oké. - mondta és ki is ment a konyhába.

   Sam továbbra is gyanakodva méregetett.
  - Mit tudsz még?
  - Nemsokára Jacob Black, Leah és Seth Clearwater is át fog változni.
  - Leah?
  - Igen. Nagyon rosszul fogja viselni az egészet. Kérdezhetek én is?
  - Persze. - jelent meg Emily - Ugye, Sam?
  - Igen. - válaszolta a párjának morogva.
  - Jó étvágyat!
  - Köszönöm. Bella Swan létezik?
  - Ismered Bellát? - kérdezte Emily.
  - Csak annyira, amennyire titeket.
  - Igen, létezik. Őt kerestük, amikor rád találtam.
  - Tehát most hagyta el Edward. Nagyon kész van?
  - Igen.
  - Sam, egy nem a Cullenekhez tartozó vámpír fog idejönni, néger és a neve: Laurent. Egyedül jön és Bella életére fáj a foga, vagyis a vérére.
  - Ez biztos?
  - Igen, úgy fél év múlva lesz itt.
  - Kösz a tippet.
  - Szívesen. Az átlag szerencseszintem alacsony, tehát ez önvédelem.
   Erre mindketten felnevettek.
  - Figyeljetek, szerintetek mi lesz velem? Nem tudom, hogy kerültem ide, hogy hogy megyek el innen. Én itt nem létezek.
  - Tudod van egy barátom, aki ért az okmányokhoz. Beszélek vele, de meg kell beszélnünk az adatokat stb., meg, hogy mik kellenek.
  - Születési anyakönyvi kivonat, személyigazolvány.
  - Jogosítvány?
  - Nem tudok vezetni.
  - Értem. A neved marad?
  - Aha. Legyek tizenhét éves, szeptembertől pedig beiratkoznék a gimibe.
  - Amúgy mennyi idős vagy? - kérdezte Emily.
  - Mennyinek látszom?
  - Úgy tizenhét körülinek.
  - Huszonegy múltam.
  - Családi háttér?
  - Árva vagyok. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy hol vannak a szüleim.
  - Igazad van. Szülők neve?
  - Angela Bright és Michael Ternovan.
  - Szülinap?
  - December huszonkilenc.
  - Oké. Ha kell más is, azt hozzá képzelem.
  - Rendben.
  - Elena, elég volt a vacsora?
  - Igen, nagyon finom volt és szólítsatok egyszerűen Lenának.
  - Oké. Figyelj, megbeszélem Sammel és ha beleegyezik, laknál velünk? Tudod, ez a ház elég távol esik a többi háztól és jó lenne, ha lenne itt velem valaki.
  - Ha beleegyezik, akkor boldogan. Kérhetek valamit?
  - Persze.
  - Tudnál adni egy pólót?
  - Igen. Gyere, válassz valamit. Használhatod a ruhatáram.
  - Köszönöm, kedves vagy.
  - Ugyan. Megmutatom a fürdőszobát, ott átöltözhetsz. Utána pedig feküdj le, én is azt teszem.
  - Rendben, jó éjt!
  - Neked is.