Az ébredés fáj? - 3. fejezet

Jó olvasást!


   Mikor utolért megkérdezte:
  - Zavarlak?
  - Nem.
  - Akkor sétálnék veled, ha nem gond.
  - Oké.
  - Hogy érzed magad itt?
  - Jól. Nagyon megszerettem az ittenieket. Olyan furcsa, hogy ilyen könnyen befogadtatok, de nagyon jól esik.
  - Fontos az első benyomás. Isteni a palacsintád.
  - Te ...
   Nevetve meglöktem és elszaladtam, de ő gyorsan utolért.
  - Lena, holnapután este tábortűz lesz. Mindenki készít valamit, beszélgetünk, énekelünk. Lenne kedved velem jönni?
  - Persze, miért ne?
  - Akkor majd este hétre érted megyek. Úgy örülök.

   Felkapott és megpörgetett. Mindketten nevettünk, amikor is meghallottuk Jared hangját.
  - Hé, gerlicék! Emily kért meg, hogy keresselek meg titeket.
  - Oké, megyünk. Paul, tegyél le!
    azonban mintha meg se hallotta volna. Egész úton visítottam és püföltem, ahol értem. A ház közelébe érve mindenki kijött a hangzavarra és vigyorogtak.
  - Tegyél már le! Paul, a fenébe is! Tegyél már le, te IDIÓTA!!!
  - Sziasztok, meghoztam a két gerlicét. - mondta vigyorogva Jared.
  - Sam, te vagy az alfa, szólj rá, hogy tegyen le!
  - Paul, tedd le Lenát!
  - Jól van, na!
   Amikor letett szembefordultam vele és ...
  - Te agyatlan kutyafajzat! Ha azt kérem, hogy tegyél le, tegyél is le! Ez nem volt vicces! Remélem bolhás leszel és bolhanyakörvvel kell majd rohangálnod!
 
    Mindenki még jobban nevetett, én pedig morcosan bementem és csak Emily jött utánam.
  - Nagyon mérges vagy? - kérdezte.
  - Nem, már nem.Csak ha hosszabb ideig nincs talaj a talpam alatt pánikba esem.
  - Értem.
  - Tudok segíteni valamit?
  - Nem, az ebéd maradéka lesz a vacsi.
  - Én nem vagyok éhes, de nektek jó étvágyat. Én sétálok még egy kicsit.
  - Jó, de ne menj messzire.
  - Oké.
   Amikor kimentem szóltam a fiúknak.
  - Fiúk, kaja!
   A kaja szóra úgy rohantak be a házba, mintha űzték volna őket. Én pedig egy hosszú séta után hazaérve azonnal lefeküdtem.