Olyan szép ez a lány. Amikor először hozzám ért, láttam az emlékeit. Nem engedhetem, hogy bármi baja essen ennek a csodának. Amikor elaludta karjaim között, olyan volt, mintha csak nekem teremtették volna.
Hazaérve a legszebb lakosztályba vittem és ott lefektettem, én pedig az ágy mellé húzott fotelban aludtam el. Amikor felébredtem láttam, hogy még alszik és csak néztem őt.
Amikor felébredt és rám nézett égszín szemeivel a szívem szinte emberi tempóban lüktetett a mellkasomban.
- Jó reggelt, Hercegnő!
- Neked is. Köszönöm, hogy segítettél. Éclair vagyok.
Kezet nyújtott én pedig örömmel fogtam meg azt.
- Dominic vagyok. Dominic Volturi. - mondtam és kezet csókoltam neki.
- Örülök, hogy megismertelek. Nem tudsz véletlenül valamit a Cullenekről?
- Sajnálom, de nem. Figyelj, feküdj vissza és pihenj még egy keveset. Most el kell mennem, de nemsokára visszajövök, addig is ideküldök hozzád valakit, hogy ne légy egyedül.
Ő visszahajtotta a fejét a párnára, lehunyta a szemét és vissza is aludt, én pedig apához mentem.
- Szia, apa!
- Dominic, végre. Azt hittem, hogy haza sem akarsz jönni!
- Megígértem, hogy amint meglelem a társam visszajövök.
- Igen, hallottam, hogy hoztál egy lányt. Jól meggondoltad? Egy embert?
- Ő nem ember, a dédapja vámpír, a nagyapja pedig alakváltó farkas. Éclair olyan, mint én. Félvámpír, annyi különbséggel, hogy ő hallhatatlan. Viszont most kellene nekem Heidi és Chelsea segítsége.
- Miért?
- Azért, mert ő másba szerelmes.
- Biztos vagy benne, hogy ő az igazi?
- Igen, apa.
Elővette a telefonját és telefonált. Amint letett megjelent a két lány.
- Mester!
- Heidi, Chelsea a fiamnak segítségre van szüksége. Dominic!
- Van egy lány, aki fontos nekem, de ő másba szerelmes. Chelsea szeretném, ha elhalványítanád a mostani szerelmét, hogy miután Heidi törli az emlékeit, egy irántam való érzést ültess az előző szerelme helyére.
- Természetesen. Mikor? - kérdezte Heidi.
- Most. Ha minden igaz, akkor alszik. Az anyukám régi szobájában van.
A két lány elment, mi pedig még beszélgettünk apával, majd a lányok után mentem.
A szobába érve láttam, hogy a lányok végeztek, Éclair pedig kinyitotta a szemeit.
- Jó reggelt, Hercegnőm!
- neked is Hercegem! - mondta és rám mosolygott, én pedig tudtam, hogy a lányok jó munkát végeztek.
- Kicsim,Heidi és Chelsea segítenek elkészülni. Apa egy óra múlva szeretne találkozni veled.
- Rendben. - mondta, én pedig homlokon csókoltam és magukra hagytam őket.
Egy óra múlva apa, a bácsikáim, én és az összes Volturi tag az Ítéletek Termében volt. A teremben általános hangzavar uralkodott, amíg ki nem nyílt az ajtó és be nem léptek a lányok. Éclair gyönyörű volt.Odamentem hozzá, kézen fogtam és az apám elé vezettem.
- Apa, ő itt Éclair, a választottam.
Clair fejet hajtott az apám előtt, majd a bácsikáim előtt is, majd kiegyenesedett. Apa pedig felállt.
- Hallottátok a fiam szavait! Éclair mától a Volturi tagja, kijár neki a tisztelet. Éclair kérlek gyere ide.
Apa megfogta a kezét és láttam, hogy elégedett azzal, amit látott. Miután elengedte a párom kezét ismét szót emelt.
- Kérlek Dominic te is gyere ide! Úgy határoztam, hogy ha a három Volturi vezér bármelyike elhalálozik a fiam, vagy a választottja foglalja el a megüresedett trónt. Viszont Éclair!
- Igen, Mester?
- Először is szólíts Aro bácsinak és kérlek, bemutatnád a képességed?
Tudtam, hogy erre fogja kérni, mivel itt van az erőfelismerő barátja, Eleazar bácsi.
- Kin mutassam meg? - kérdezte szerelmem, apa pedig Caius bácsira mutatott.
A következő pillanatban Caius bácsi megmerevedett. Apa pedig intett Eleazar bácsinak.
- Milyen típusú ez a képesség?
- Az időt manipulálja. Caius bár itt van, mégis kívül van az időn. A jelenlegi erejével úgy félórát képes így tartani.
- Fejleszthető? - kérdezte apa csillogó szemekkel.
- Igen, azt mondanám, idővel bármire képes lehet.
- Köszönöm, barátom. Heidi, Chelsea és Alec, ti lesztek Éclair testőrei. Éclair, Dominic a testőreitekkel együtt távozhattok.
Az összes volturis kétkedve, bizalmatlanul szemlélte a kapcsolatunkat Clairrel, de lassan, nagyon lassan elfogadták és egyre többször fordultak hozzá az esetleges problémákkal.Nagyon boldogok voltunk és idővel Clair már nem csak Chelsea képessége miatt szeretett. Szeretett, de soha nem lett szerelmes belém. rengeteget beszélgettünk, segítettem neki tanulni, amíg elvégezte az orvosi egyetemet. Bár testileg soha, lelkileg eggyé váltunk. A kapcsolatunkban a legfájóbb az volt, míg ő megmaradt tizenhét évesnek, felettem a vámpírgének ellenére gyorsan repültek az évek.
Egyre többet foglalkoztatott a gondolat, hogy visszaadatom az emlékeit. Megöregedtem apám minden próbálkozása ellenére.
Még mindig szerelmes vagyok Clairbe, de az évek múlásával beláttam, hogy naki nem én vagyok az igazi. Minden pillanat, amivel közeledik a halálom pillanata, azt suttogja, hogy adjam issza neki az életét. Meg is teszem!
Indulni akartam apámhoz, de amikor felálltam erős szorítást éreztem a mellkasomban. A földre zuhantam, elhagyott minden erőm. A szívem őrült iramban kalapált, de egyre hosszabb szünetekkel. éreztem a túlvilág hívását, azonban még szerettem volna pár percet élni és bevallani mindent Clairnek.
Fáradtnak éreztem magam, a szempilláim elnehezültek, én pedig engedtem a halál hívásának.
 |
| Chelsea |
 |
| Heidi |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése