Jasper szemszöge
Alig várom, hogy hazaérjünk. Idegesít, hogy Alice olyan boldog. A házhoz közeledve éreztem, hogy Esme is boldog és, hogy valaki idegem van nálunk. Amikor beléptem Esme szó nélkül a szobám felé mutatott.
A szobába lépve azt hittem, hogy álmodok. Éclair feküdt az ágyamban. Ez biztos csak álom! Odaléptem hozzá és végigsimítottam az arcán. Ő kinyitotta álmos kék szemeit és rám nézett. Szemeiben a saját szerelmemet láttam tükröződni. Szorosan magamhoz öleltem.
Ekkor kopogtak, én pedig kiszóltam.
- Ne most!
- Jazz, ne sajátítsd ki Éclairt, főleg azért, mert félmeztelen. A dédapja is látni szeretné. Holnap estétől kezdve nem zavarunk. Becsszó!!!
- Na jó! - szólalt meg szerelmem. - Jasper, kérlek menj ki, felöltözök és utána én is lemegyek.
Elindultam, de visszatartott.
- Egy ,, Isten hozott" csókot sem kapok?
Magamhoz húztam és nagyon lassan megcsókoltam. Egészen magával ragadott minket a hév. Alice hangjára rebbentünk szét.
- Mi lesz már?!
Nagyon nehezen mentem le a nappaliba, ahol mindenki mosolygott. Öt perc múlva Clair is csatlakozott hozzánk. Ahogy leért a lépcsőn, azonnal mellém lépett, én pedig magamhoz öleltem.
Éclair szemszöge
Végre itt állok a szerelmem mellett a családommal együtt. Boldog vagyok.
Kivágódott a bejárati ajtó és Emmett lépett be. Akaratlanul is Jasper mögé léptem. Az érkező arcára pedig bűntudat telepedett. Odajött hozzánk.
- Kérlek, bocsáss meg nekem! Már nem kell félned tőlem. Egy nomád vámpír segített, megzsírozta a hibás kerekeimet.
- Én már régen megbocsátottam, de a félelmem nem múlik el egyik pillanatról a másikra. Ezt meg kell értened.
- Azt hiszem, hogy én is bocsánatkéréssel tartozom. Tudom, hogy ...
- Szerintem kezdjünk mindent elölről.
Kiléptem Jasper mögül és kezet nyújtottam.
- Szia! Éclair Lumiére Adore vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Damien Adore és szerintem az én örömöm még nagyobb.
Carlisle szólalt meg.
- Elmondanád, hogy mi történt veled?
Mindenki elhűlve hallgatta, hogy mi történt velem és hogy milyen helyet foglalok el a Volturi hierarhiájában. A lányok mind meghatódva hallgatták mindazt, amit Domincről meséltem.
- ... és végül itt vagyok.
- Nekem már csak egy kérdésem lenne. - szólalt meg Alice. - Mikor lesz az esküvő?
- Milyen esküvő?
- Amit láttam. A ruhád ott lóg a szekrényemben.
- Alice, még nem is kérték meg a kezem.
Alice csípőre tett kézzel fordult Jasper felé.
- Hát te eddig mit csináltál? Már régen meg kellett volna kérned! Na, gyerünk már!!! Itt a gyűrű.
Szegény Jasper felém fordult és féltérdre ereszkedett.
- Én ezt kicsit máshogy képzeltem, de mindennél jobban szeretném, ha a feleségem lennél.
Odanyújtottam a kezem és ráhúzta a gyűrűt.
- Igen! Szeretlek!
Ezután Alice-t le sem lehetett állítani és három héttel későbbre megszervezte az esküvőt.
Most itt állok hófehér ruhában és apa kísér az oltár elé. Az oltárnál ott áll Aro bácsi is, aki elvállalta, hogy összead minket, és Jasper. A szívem a torkomban dobog, ahogy egyre közelebb értem hozzá.
Az esküvő után az utunk egy apró Csendes - óceáni szigetre vezetett, amit a férjem ajándékozott nekem, és nem csak ezt. Az első együtt töltött éjszakával kezdetét vette a közös életünk, mely minden bizonnyal tartogat még meglepetéseket.
 |
| Az eljegyzési gyűrű |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése