Jasper szemszöge
Tudom, hogy azt mondta Clair, hogy nyugodtan jöjjünk el, de nekem nagyon rossz érzésem van. Alice-re néztem és láttam, hogy látomása van. Fájdalmat, dühöt és ijedséget éreztem felőle.
- Alice, mi történt?
- Clair! Bajban van. A dédapja és Emmett egyszerre akarják elkapni, de sikerül elfutnia. Összetalálkozik valami magas rangú volturissal, aki megmenti és magával viszi.
- Az nem lehet!
Azonnal indultam vissza és tudtam, hogy jönnek a többiek is. Amikor odaértünk ahol éreztük Clair illatát Emmett és négy vámpír még mindig harcolt. Kettőt felismertük, Félix és Demetri voltak. Félix telefonja megszólalt, majd miután letette intett Demetrinek és a másik volturisnak, azután elmentek. Gyorsan lefogtuk az idegen vámpírt.
- Ki vagy te? - kérdeztem.
- Azonnal eresszetek, a dédunokám akarom!
- Éclairről beszél? - kérdezte Carlisle.
- Ki másról? - szólt vissza Carlisle-nak gúnyosan.
- Hagyja őt békén! Most elengedjük, de ha Clair közelébe megy, letépem a fejét és hamut csinálok magából! Tűnés!
Iszonyatosan dühös voltam, ráadásul már Éclair illata sem érződött.
- Alice, nem látod Clairt?
- Az a volturis Volterrába vitte.
- Akkor menjünk érte.
Már indultam volna, de Carlisle megállított.
- Jasper, ezt jól meg kell gondolnunk. nem mehetünk neki csak úgy a Volturinak.
- De nem hagyhatjuk Clairt, ő az enyém! - kiáltotta Emmett.
még idegesebb lettem. Odamentem hozzá és úgy megütöttem, hogy ötszáz métert repült. Még utána is futottam és tovább ütöttem.
- Te szemét! Azt hiszed, hogy őt is megölheted, Kinyírlak! Ő sokkal jobb annál, hogy bármi köze legyen hozzád.
Edward és Carlisle próbáltak lefogni, de ahhoz Esme és Bella segítsége is kellett. Csak nagyon lassan nyugodtam le, de a bennem lévő gyűlölet nem lappadt. Alice megfogta a kezem és elvitt Emmett közeléből. Amikor elég messze értünk szembe fordult velem.
- Jasper, te vagy aki ért az érzelmekhez, de a saját érzelmeid esetében teljesen vak vagy.
- Nem értelek! - mondtam ingerülten.
- Minek kell még történnie ahhoz, hogy szembenézz az érzéseiddel?
- Én ... nem tudom. Csak azt tudom, hogy most így olyan üres minden. Alice, látom még Clairt valaha?
- Nem látok semmit vele kapcsolatban, sajnálom.
- Alice, én ...
- Ne is folytasd, végre beláttad. Már régen tudom, hogy szeretitek egymást. Még az előtt tudtam, hogy idejött volna. Akaratlanul is megszerettem én is őt, bár gyűlölni akartam.
Meglepődtünk, mert hirtelen megjelent Alex, Anthony és Jacob.
- Sziasztok! Mi történt? - kérdezte Jacob.
- Clair elment. - mondtam gombóccal a torkomban.
- Tessék!? - kiáltott fel Alex.
- Újra megpróbálták elrabolni őt, de jött egy csapat volturis, megmentették és ő velük ment. - mondta Alice.
- Az nem lehet, ő nem hagyna itt minket.
- De sajnos így van Alex! - mondtam. - Nem érezte itt biztonságban magát. Ha tehetném visszahoznám és örökre vele lennék.
Lehajtottam a fejem. Ostoba voltam és hála ennek elvesztettem azt, aki az életet jelentett nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése