Az ébredés fáj? - 2. fejezet

 Jó olvasást!

  
   Másnap reggel még szinte sötét volt, amikor felkeltem. A konyhába menve elhaladtam Emilyék hálója előtt és a horkolás arra engedett következtetni, hogy még alszanak, legalábbis Sam biztosan.
   A konyhában nekikezdtem egy óriási adag palacsinta készítésének. Mintha csak kiszagolták volna, amint sütni kezdtem megjelent három fiú.
  - Sziasztok!
  - Szia! - mondták mindhárman egyszerre, majd az egyik megkérdezte:
  - Sam lecserélte Emilyt?
  - Nem. Tegnap talált rám Sam és befogadtak. Kértek palacsintát?
  - Aha! - jött a válasz tőlük egyszerre.
   Ahogy sütöttem, úgy fogyott is a reggeli. Egyszerre csak nevetést hallottunk, a konyha ajtajában ott állt Emily és Sam.
  - Sziasztok! - köszöntek nekik a fiúk.
  - Sziasztok! Lena, te sütöd a palacsintát? - kérdezte Sam.
  - Igen és remélem azért egy kevés nektek is jut.
  - Azt mi is reméljük. Bármikor, amikor palacsintát sütök mérföldekről kiszagolják. Amúgy fiúk! Bemutatkoztatok Lenának?
  - Hát... - szólaltak meg, majd sorban bemutatkoztak.
  - Paul vagyok.
  - Én Jared.
  - Én pedig Quil vagyok.
  - Sziasztok! Lena vagyok. Egyébként ehető lett?
  - Igen, nagyon finom. - mondta Paul.
  - Köszi.
   Ekkor Sam és a többiek felnevettek.
  - Valami baj van? - kérdeztem.
  - Nem. - mondta Sam. - Csak nagyon tetszel Paulnak.
   Kérdőn néztem rá, majd folytattam a sütést. Amikor befejezték a reggelit, Emilyvel átöltöztünk. Mire készen lettünk már a fiúk elmentek.
  - Emily, mit készítesz ebédre? Segíthetek?
  - Nem tudom, hogy mit főzzek. Nincs valami ötleted?
  - Rakott káposzta?
  - Hogyan kell készíteni?
  - Megmutatom. A fiúk is itt ebédelnek?
  - Nem tudom.
  - Akkor annyit készítsünk, hogy ha jönnek, nekik is legyen.
  - Oké.
   Amíg az ebéd készült rengeteget beszélgettünk. Délre elkészültünk és az ebédleni vágyók meg is érkeztek Sam és Paul személyében.
  - Sziasztok!
  - Sziasztok fiúk! Mi volt ma?
  - Semmi különös. Lena, tegnap este megbeszéltük Emilyvel, hogy szívesen látunk, ha maradsz. Egyébként ez a cím szerepel a személyidben állandó lakhelyként. Itt vannak a papírjaid. A barátomnak szabad hozzáférése van az adatbázisokba, tehát olyan, mintha mindig is itt lettél volna nálunk.
  - Köszönöm! - mondtam és könnyes lett a szemem.
  - Ugyan. Mi az ebéd? Paul, ne csak ülj és bámulj!
  - Jól van, na!
  - Rakott káposzta az ebéd Lena receptje szerint.
  - Jó étvágyat! - mondtuk, miután asztalhoz ültünk.
   Ebéd után sétálni mentem, Paul pedig utánam jött.